Műsor pedagógusnapra


Időtartam: 15 perc.
Zene:
Händel: Xerxesz – Largo


 

A zene lassan halkul, s közben a szavalat elkezdődik.

 

1.

Lány:
„Mérnök hidat, házat, hajót, falat a kőműves,
Fiú:
Postás váratlan kapcsolatokat távollevők között,
Lány:
Titokzatos új tervezők emberpótló gépezetet,
Fiú:
Zajból csendet a muzsikus, költő papírból költeményt.
Lány:
De csak az ember épít életből életet.”
(Somlyó György)

 

2.
„Az országnak, a hazának egyik legfontosabb kérdése az, hogy ki neveli, és hogy neveli a jövendő generációt.”
(Füst Milán)

  

3.
Ma ünnepelni és köszönteni jöttünk!
Megilletődve állunk azokkal szemben, akiktől sokat kaptunk.
Sokat kaptunk, de mi keveset adtunk. Keveset adtunk nekik, azoknak, akik mindannyiinkat megismertettek a széppel és a jóval. Bevezettek bennünket a betűk és számok világába, hozzásegítettek türelmükkel, megértésükkel álmaink megvalósításához.

 

4.
Hálás szavakkal beszélünk róluk, kik értelmet nyitogatnak és vállalják azt, hogy „népes családokat” neveljenek.
Mindig elölről kezdik. Mire célhoz érnek újból kell kezdeni, mert kirepül a repülni tudó fióka és jön helyette új, más.

 

5.
Tanítóink, tanáraink évről évre megújítják önmagukat, s akárcsak, egyetlen tanítványukért is képesek mindent elölről kezdeni határtalan türelemmel. Tudják, mikor kell dicsérni, mikor kell korholni, mikor buzdítani, s mikor nem szólni egy szót sem, csak átölelni karral, simogató tekintettel, aggódó szeretettel.

  

6.
„A tanári pálya minden más pályánál tágasabb, határtalanabb, s mint a Nílus termékeny vize, túlárad saját partjain. A jó tanár nemcsak pedagógus, hanem kertész, filozófus, esztétikus lélekbúvár, művész és mesterember egy személyben, s nemcsak tudását közvetíti - bár ez sem kevés -, hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész, életet visz a könyvekbe, a könyveken keresztül a tanításba, állandó s eleven hidat épít az eszmény és a mindennap, az elvontság és tapasztalás közé.”
(Gyergyai Albert)

 

7.
„Mi kell hozzá mindenekelőtt?
Egy-egy hang:
Mélységes…
ellenállhatatlan emberszeretet…
törhetetlen bizalom…
tehetség…
és az, hogy emlékezni tudjon saját fiatalságára.”
(Füst Milán)

 

 8.
„Nem lesújtani kell a diákot, hanem felemelni. Épp ezért, akinek gúnyos, csúfondáros a természete, az ne menjen tanárnak. Magam… tanáromtól tanultam… majdnem mindent, ami bennem ér valamit: emberszeretet, hazaszeretet, becsületet, az igazsághoz való törhetetlen ragaszkodást.”
(Füst Milán)

 

9.
„Sokszor éreztem milyen múló, milyen sajnálatosan meg nem örökíthető alkotás a tanár életműve. Sokszor éreztem, hogy milyen soha el nem múló alkotás ez az életmű, hiszen tanítványok százai visznek magukkal a világba az életműből egy-egy töredéket, és élnek, és maguk is tovább hatnak egy olyan eszme jegyében, mely ismeri a dolgok belső rendjének az igazság megismerésének egyetlen útját, mely mind oda torkollik, amit jobb szó híján Szépségnek nevezhetnénk.”
(Kassák Lajos)

 

Zene:
Händel: Xerxesz – Largo

 

A zene beúszik, zene alatt vers.

 

10.
Nemcsak olvasni – oly szűkös a szó,
nem írni csak – az írás elmosódik –
tanítani a lét maradandó
örömeit, a dolog dáridóit,
a töltekező szellem bő vigalmát,
a lélek beleélő örömét,
megőrizni a gyermeki szabadság
önfeledtségét, az idő sötét
borúban bátran bontakozó kedv
csörgő fegyvereit, ki nem fogyó
kíváncsisággal merülni a fölvert
vizek alá-ilyen útravaló
volt tarsolyomban, míg elébük álltam.
Látom ma is szemükben azt a fényt.

S nem tudom bennük – elúsztak az árban –
felvillanok-e olykor fáklyaként?
(Kónya Lajos: Fáklyaként)

 

11. Keszthelyi Mangó Gabriella: Köszönöm

Mikor az ég csak szürkét játszott
Te gyújtottál világot,
és árnyaltál színeket az égre,
nyitottál kaput a tisztességre.

Megtöltötted szívvel a zsebem.
Napokban innen költekezem,
és ha karcot ejt a szó van rá ige,
s tapaszként ragasztom a sebem szélére

És amit elém őszintén tudtál tenni,
merni őszintének lenni,
meglátni az értéket,
tartani a mértéket,
megragadni minden emberben
az emberséget.

És merni hangozni a véleményünk,
és vállalni azt is amitől félünk,
és megtanítottál magamat is tisztelni,
magamban is az embert észrevenni.

Köszönöm Neked, a Tanárnőmnek,
az eszközt, mi belőlem nőhet!
És tükrömbe nézve víztiszta vagyok,
mint a hegyekben a titkos zubogó patakok.

 

A zene felerősödik, a szereplők egy-egy szál virágot kivesznek a dekorációból és átadják a pedagógusoknak, majd elhagyják a termet.


Felhasznált irodalom:
Magyar ünnepek. Apáczai Kiadó, 1990
Zene: Händel: Xerxesz (Largo)

 

vissza a címoldalra





E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 


tanitoikincseim.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!